A Can We Talk About This? Ausztráliában debütált tavaly. Ez a vallásról, multikulturalizmusról, szólásszabadságról elmélkedő kibeszélőshow nem ad teret a nevetésnek. A több országban speciális óvintézkedések mellett bemutatott előadás kínos kérdésekkel bombázza a közönséget, miközben az ortodox iszlám és az elvtelenül toleráns liberális demokráciák felülvizsgálatára késztet. "Tegye fel a kezét, aki úgy érzi, hogy erkölcsileg egy tálib fölött áll?" - kérdi a táncos a közönséget, mindjárt a darab elején, miközben olyan fantasztikus, tekergő ívű mozdulatokat végez, mintha a misztikus perzsa költő, Háfiz sírboltjának mennyezetén található arabeszk elevenedne meg. Hogyan ítéljük meg az előítéletekből, gyűlöletből eredő bűncselekményeket? Mit kezdjünk a liberalizmus nevében történő hallgatással? Ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal szembesít a darab.
Előzetesen készült interjúk alapján hallunk a kényszerházasság intézményéről, a homoszexualitásért járó kivégzésekről, istenkáromlás okán felkoncolt írókról. A 11 szereplő történeteket mond, képeket mutat fel: Theo van Gogh meggyilkolását, Rushdie könyveinek elégetését, a Mohamed-karikatúrák kapcsán kialakult helyzetet. A szereplők fizikai képzettsége és mozgása önmagában is drámai hatást kelt. Szépen beszélnek, de még szebben fejezik ki mozdulatokkal, hogy kívül szeretnének maradni a diskurzuson. Aritmiásan pattognak, csúsznak, vonaglanak, hogy kiessenek a szerepükből. Mintha nem akarnának érintettjei lenni a maguk által generált vitának. A színpad minimalizált, egy gettó osztálytermére emlékeztet sivár falaival, egy táblával a közepén. Lloyd nem láttat szélesebb történelmi összefüggéseket, nem elemzi az arab tavasz eseményeit és a mérsékelt iszlám előretörését; de felhívja a figyelmet arra, hogy a demokrácia köteles megvédeni az egyént a vallási csoportok fanatizmusától. Newson elmondása szerint azért fordult az utóbbi években a verbatim - dokumentarista, szövegközpontú - táncszínházi forma felé, mert nem hisz már abban, hogy mindent el lehet mondani mozdulatokkal. Márpedig a DV8 egész története azt üzeni: mindenről beszélni kell, ami bánt.
