A magyar dokumentumfilmes szcéna képes az európai színvonalat meghaladó, erőteljes alkotások létrehozására. Gyönyörű példája ennek a nem rég készült Allah minden napján szaladnak a lovak, amit az ELTE Társadalomtudományi Karának IV. Nemzetközi Dokumentumfilm fesztiválján moziban is láthatott a közönség. Kis Anna filmje a Magyarországon élő törökök, arabok világában próbál tájékozódni, egy-egy személyesebb epizódtörténettel hozva hétköznapi hőseit közelebb a nézőhöz.
Miután megnéztem a filmet, a csodálkozás ragadott magával, nem hittem el, hogy a látott képsorok Budapest utcáin, a főváros kávéházaiban, éttermeiben lettek felvéve. Mintha egy francia játékfilmben mozogtak volna, abban szólaltak volna meg a dokumentumfilm szereplői, humoros, vicces elszólásaikkal, olykor filozofikus mélységekbe menő gondolatfutamaikkal. Magyarország barátságos, színes arca azt mutatta, hogy élhető környezet a miénk, nem annyira szörnyű, mint azt sokan, rosszindulatból gondolják.
A filmben többek között egy épp élelmiszerüzletet nyitni készülő török testvérpár "drámájába" nyerhetünk bepillantást, a dráma tárgya egészen egyszerű: mikor ér ide végre Törökországból a hentes, aki majd szépen beáll a pult mögé? A két török szép magyarsággal izgul és beszél, míg a történet szerencsésen, happy enddel zárul, nagy ünnepség közepette megnyílik a bolt, itt a család, az aggkorú nagymama, a hentes is ideért. A bolt kapui azóta tárva-nyitva a magyar és török vásárlók előtt. A film hatására másnap meg is látogattuk, a választék nagy, török-magyar élelmiszerek egyaránt megtalálhatóak benne, kezdve a töltött szőlőlevéltől a többféle fűszeren át a mézzel ízesített vajig és a kassza mellett édesen illatozó baklavákig és egyéb török süteményekig, nem beszélve a vendégszerető kiszolgálásról. A hentessel nem sikerült beszélnünk, mert ő pont törökül magyarázott valamit egy vásárlónak.
