A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 16., péntek

Sepsiszentgyörgyön a Radio Müezzin

Új Magyar Szó

Ma kezdődik Sepsiszentgyörgyön a romániai magyar színházi élet idei legrangosabb eseménye, a Reflex 2 Nemzetközi Színházi Biennále. A hatvanezres háromszéki megyeszékhely idegenforgalmát csúcsra járatja a nagyszabású kulturális rendezvény. A szervezők  mintegy négyezer nézőre és a járulékos rendezvények látogatóival együtt összesen hétezer résztvevőre számítanak. A fesztivál egyik fő attrakciójának számító Radio Muezzin című produkció előadói, az öt leghíresebb kairói müezzin közül négy már Sepsiszentgyörgyre érkezett.

Az előadás az „automatizálódásra” váltás drámája egy nagyon sajátos – a kairói müezzinek – szemszögéből. Kairót az „ezer mecset városának” is nevezik, ám a valóságban a város közel 30 ezer ilyen muszlim szent helyet számlál. 

Ima idején a sok ezer müezzin hangja egyetlen, önmagát fölhangosító hangburokként födi be a várost. Ez a burok semmisülhet meg azáltal, hogy az ország vallásügyi minisztériuma lassanként bevezeti a központi müezzint, ami annyit jelent, hogy egyetlen rádióadóból hangzik fel egyetlen müezzin hangja egyszerre valamennyi kairói mecsetben. Mi lesz a több ezer elnémult müezzinnel? – ezt a témát dolgozza fel előadásában a három német alkotó alapította dokumentum-színházi műhely, a Rimini Protokoll. Az előadást háromhónapnyi kairói kísérlet, próba és előbemutató után 2009 márciusában mutatták be Berlinben.

2012. március 12., hétfő

Iszlámkritikus színdarab a Trafó színpadán

Magyar Narancs


A Can We Talk About This? Ausztráliában debütált tavaly. Ez a vallásról, multikulturalizmusról, szólásszabadságról elmélkedő kibeszélőshow nem ad teret a nevetésnek. A több országban speciális óvintézkedések mellett bemutatott előadás kínos kérdésekkel bombázza a közönséget, miközben az ortodox iszlám és az elvtelenül toleráns liberális demokráciák felülvizsgálatára késztet. "Tegye fel a kezét, aki úgy érzi, hogy erkölcsileg egy tálib fölött áll?" - kérdi a táncos a közönséget, mindjárt a darab elején, miközben olyan fantasztikus, tekergő ívű mozdulatokat végez, mintha a misztikus perzsa költő, Háfiz sírboltjának mennyezetén található arabeszk elevenedne meg. Hogyan ítéljük meg az előítéletekből, gyűlöletből eredő bűncselekményeket? Mit kezdjünk a liberalizmus nevében történő hallgatással? Ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal szembesít a darab.